Galandféreg nem szívesen, Cérnagiliszta-betegség - Éjszaka jelentkező végbéltáji viszketés

Magyarra átültette és kibővítette: Dr. Kotlán Sándor.

Férgek, kukacok az élő testben...

Általánosan elfogadott nézet szerint a galandférgek a mételyektől származtak hpv torokrákos halálozások, amit egyebeken kívül az a körülmény is igazolni látszik, hogy a galandférgek egy kis csoportja Cestodaria különleges bélyegei alapján valóban mételyek és galandférgek galandféreg nem szívesen átmeneti, összekötő kapocsnak tekinthető.

A galandférgek összes ismert fajai kivétel nélkül, épúgy mint a mételyek, élősködő életmódot folytatnak. A mételyekkel közös jellemvonásaik közül kiemelhető, hogy köztakarójuk kifejlett korukban csillóktól mentes, továbbá, hogy egyetlen, kevésszámú fajt számláló családtól eltekintve, valamennyi hímnős. A petékből kiszabaduló álcáik átalakulással és rendszerint gazdacserével fejlődnek érett galandférgekké.

Lárvakorukban különböző gerinctelenekben és gerincesekben, kifejlett korukban kivétel nélkül gerincesek bélcsatornájában élnek. Itt a félig-meddig megemésztett táplálék korlátlan mennyiségben rendelkezésükre áll s ezzel magyarázható, hogy úgy szájnyílásuk, mint emésztőcsatornájuk, mint felesleges szerv, a hanyatló átalakulás folytán teljesen eltűnt s a táplálékfelvétel a külbőrön át osmotikusan történik.

Amióta a természettudomány a galandférgeket ismeri, ismételten változott a felfogás arra nézve, hogy a galandféreg testét egyetlen állategyednek vagy ellenkezőleg állattelepnek tekintsük-e, továbbá, hogy a galandféreg melyik végét mondjuk elülső s melyiket hátulsó végének. Napjainkban azonban egységesen azt valljuk, hogy mind a számos, mind pedig a csak néhány ízből álló galandféreg-láncolat egyetlen állategyed, melynek ízelt voltát s a szaporítószerveknek ízenként való megismétlődését a fajfenntartás utáni törekvéssel kell és kielégítően lehet is magyaráznunk.

Nézzük azt, hogy milyen általános felépítésű valamely galandféreg és kövessük egyúttal a képeken feltüntetett állatok bonctani adatait. Ha egy ép és teljes példányt akár élő állapotban, akár pedig megfelelő módon konzervált állapotban van alkalmunk figyelmesen megszemlélni, fel fog tűnni, hogy a galandféreg sűrűn egymás mellé illesztett, nagyjában négyszögletes alakú képleteknek, az ú.

Ennek elülső végén kisebb-nagyobb jobbára gömbölyded képlet, a galandféregnek ú. Az ember símafejű galandférge Taenia saginata galandféreg nem szívesen. Három galandféreg-fajnak feji vége és érett ízei: a Taenia solium L. A scolexet tehát a galandféreg elülső végének mondjuk, amelyből az összes többi íz a fejlődés folyamán kisarjadzik.

A scolexen nem egyébre, mint pusztán a bél nyálkahártyáján való megkapaszkodás céljára szolgáló berendezések tűnnek fel rendszerint csak megfelelő nagyítóeszközök igénybevétele során. Ilyen berendezések lehetnek: A legtöbb galandféregnél 4-es számban jelenlévő szívókák, vagy a 2-es, 4-es, esetleg többesszámban jelenlévő szívógödrök.

Ezeken kívül a legtöbb olyan galandféregnél, amelynek scolexén négy szívóka van, a scolex mellső végén félgömbszerű, kúp- vagy más alakú, tasakba visszahúzható kisebb-nagyobb képlet, az ú. Ilyen horgok kivételesen pl.

A cérnagiliszta fertőzés tünetei és kezelése

A scolex mögötti, nálánál mindig keskenyebb, szalagszerű, sokszor valóban nem ízelt részt nyaknak nevezzük. Vannak galandférgek, amelyeknél azonban az ízeletlen nyaki rész hiányzik s a scolex mögött jól feltűnő ízek sorakoznak egymás után. Az ízek fokozatosan nagyobbodnak s ezzel arányosan belsejükben is az ivarszervek mind tökéletesebb fejlettségben jelennek meg.

Amikor az ízekben már működő ivarmirígyek is vannak, ivarérett ízekről szoktunk beszélni. Az ivari működéssel kapcsolatban a peték befogadására szolgáló szerv, a méh mindinkább tágul s az íznek mind nagyobb területét elfoglalva a már feleslegesekké vált mirígyeket elsorvasztja, amikor végeredményben az egész ízet csupán a petékkel telt méh tölti ki.

Ezeknek az ú. A scolex szakadatlanul termeli az ízeket, ezek, mint lassan tovahaladó láncszemek, a fejlődésben fokozatosan előrejutva, ivarérettekké, majd teljesen érettekké válnak s ennek megfelelően szülőanyjuktól, a scolextől mindinkább távolodnak, mígnem ők is galandféreg nem szívesen a közös láncolatról és külvilágra jutnak.

Addig, amíg a scolex a bél nyálkahártyáján tapad, új ízeknek termelése s az egész állatoknak élete biztosítva van. Szakadjon le a láncolat bár közvetlenül a scolex mögött, – amint ez féreghajtószerek beadása után gyakran előfordul – az állat mégis él s csakhamar az ízeknek hosszú láncolatát továbbtermeli. Éppen azért azt látjuk, hogy pl. Ama régebbi felfogásnak, hogy a galandféreg láncolat nem egyéb, mint önálló egyedeknek tekinthető ízek alkotta állattelep, legfőbb támasza az volt, hogy a levált ízek egy ideig nemcsak életben maradnak, hanem önálló mozgást is végeznek.

Ha azonban a galandférgeknek anatómiai felépítését tanulmányozzuk, csakhamar olyan viszonyokat ismerhetünk fel, amelyek kétségtelenné teszik azt, hogy az egész láncolatot csupán egyetlen állategyednek kell tartanunk. Ilyen bélyeg egyebek között a kiválasztó rendszernek vagy amint éppen a galandférgeknél gyakran nevezzük, a vízérrendszernek az egész láncolatra kiterjedő, szerves egészet alkotó volta és ehhez hasonlóan az idegkötegnek megszakítatlan folytonossága a láncszemeken keresztül.

A galandféreg nem szívesen nem szívesen fejlődésmenete sok tekintetben hasonló őseiknek a mételyeknek fejlődéséhez. A hátulsó, ú. Ezeknek, hogy tovább fejlődhessenek, a külvilágra kerülve megfelelő köztigazdákba kell jutniok. Kis fehér férgek felnőtteknél oldat szemölcsök lárvákká, borsókákká, hólyagférgekké cystici fejlődnek ki.

Hogyan kerülhet a testünkbe?

A borsókának vagy hólyagféregnek teste rendszerint gömbölyded s ebben visszatüremkedve foglal helyet a kifejlett galandféregéhez mindenben hasonló scolex vagy pedig a scolexeknek egész tömege. Orvosok, természetbúvárok már a legrégibb idő óta ismerték úgy a borsókákat, mint a kifejlett galandférgeket, azonban sokáig nem sejtették azt, hogy ezek nem egyebek, mint ugyanannak az állatnak különböző fejlődési formái. Igen nagy horderejű volt ez a felfedezés, mely egyben a kísérletes vizsgálatoknak, kutatásoknak új útját, irányát jelölte meg.

A különböző irányban folytatott kísérletek nem ritkán meddőknek is bizonyultak, de ilyenkor is a sikertelenség egy-egy újabb ténynek megismerésére vezetett.

Veszélyt jelenthetnek a kutyák?

Említésre méltó pl. Küchenmeisternek mulatságos mozzanatokban is bővelkedő az az esete, mikor a természetvizsgálók góthai gyűlésén, ben felfedezéséről beszámolt s ama előzőleg már több ízben sikeresen végrehajtott kísérletét, hogy a nyúlak hasüregében élő borsókából ennek megetetése után a kutya belében az ivarérett galandférget, a Taenia pisiformist kitenyéssze, kutya híján macskával akarta megismételni.

A kísérlet céljára szerzett hatalmas kandúrt zsákba dugták s a vándorgyűlésnek rendelkezésére álló góthai színház pincéjében kísérelték meg a borsókáknak a kandúr szájába való juttatását.

Vigyázat bélférgek! - Bébik, kicsik és nagyok

A kandúr, mintha tudta volna, hogy a kísérlet úgy sem fog eredménnyel járni, tőle telhetőleg védekezett, nagyokat fújt, karmolt, harapott, amíg végre a beadás mégis sikerült. Két nappal később kiirtották a tudománynak áldozatát azonban beleiben sem a borsókáknak, még kevésbbé a fiatal galandférgeknek nyomát sem találták.

A sikertelen kísérlet végeredményben mégis annak a megismerésével járt, hogy a különböző borsókák csak bizonyos, megfelelő állatokban fejlődnek ki ivarérett galandférgekké.

A Küchenmeister felfedezése nyomán meginduló kutató vizsgálatok feladatává vált kísérletekkel megállapítani azt, hogy egy-egy adott borsókaféleség milyen állatokban nő galandféreggé, másrészt pedig azt, hogy a galandférgek álcáinak a köztigazda milyen szerveiben kell tartózkodniok, milyen vándorlást kell végezniök, míg a már ismert hólyagféreggé kifejlődnek. Azt már tudták, hogy a petékből az álca nem jut ki a szabadba, hanem annak valamely meghatározott állatfajba, pl.

A gyermekek és a paraziták A parazita problémája napjainkban hatványozottan megnövekedett.

A kísérletek során kiderült, hogy az galandféreg nem szívesen állatoknak emésztőnedvei a galandféreg nem szívesen burkát megemésztik, az álca kiszabadul burkaiból s a bélcsatorna falába furakodva a vér- és nyirokáram útján vándorlásnak indul. Vándorlása során különböző szervekbe, a májba, a tüdőbe, a vesékbe, csontokba, agyvelőbe, izomzatba jut, ahol a további fejlődés, illetve az átalakulás következik be. A különböző galandféregfajok álcái csak meghatározott szervekben fejlődhetnek borsókává.

Amikor az álca vándorlása során e szervbe jut, leveti magzati horgait s burokkal körülzárt apró hólyagcsává alakul, melyben mind több és több folyadék gyülemlik fel. A HPP-t kezelik kis hólyag belsejében csakhamar a scolex kezdeménye tűnik fel.

Ez az utóbbi betüremkedett állapotban úgy képződik a hólyagban, mintha a kesztyűnek egyik ujját befelé gyűrnők. A betüremkedett scolex üregének fenekén – tehát az előbbi hasonlatot véve figyelembe, a betűrt ujjnak hegyén – van a rostellum a horgokkal és a négy szívóka.

Ha a scolexet kitüremkedett helyzetben – úgy amint ez a galandféregnél szokott lenni – képzeljük el, akkor az említett részek a borsókának elülső végén helyeződnek, mögöttük a rendszerint ráncokba szedett nyaki rész van, holott a borsóka hátulsó végét maga a hólyag alkotja. Az ilyen szerkezetet mutató borsóka az ú. Egyes galandférgeknél azonban az álcaállapotban egy-egy hólyagban több scolex vagy pedig több hólyag is ú.

Ezeket a lárvaformákat az első esetben coenurusnak, a másik esetben echinococcusnak nevezzük.

A borsókák keletkezési helyükön változatlanul maradnak meg addig, amíg gazdájuk élete zavartalan. Ha azonban véletlenül az történik, hogy a borsókák gazdájukkal vagy gazdájuk egyes részeivel olyan másik gazdának emésztőcsatornájába jutnak, mely alkalmas továbbfejlődésükre, – pl. Az emésztőnedvek hatására a borsóka scolexe kitüremkedik s a bélbe jutva, a bél nyálkahártyáján megtapad s belőle az ízek sarjadzása megindul.

A galandférgek teljes fejlődési köre tehát a következő szakokból tevődik össze: galandféreg nem szívesen. A galandféreg fejlődése tehát annyiban egyszerűbb, mint a mételyeké, hogy a petéből kikelt álca egy gazdacserével maga galandféreggé lesz, nincs tehát nemzedékváltás, annyiban azonban bonyolultabb a fejlődésmenetük, hogy az átalakulás, metamorphosis, melyen a gazdacserével kapcsolatban átmennek, bonyolódottabb, mint a mételyeké.

A fejlődésnek ez a módja kevés kivétellel minden galandféreg-fajra érvényes. A kivételek közé tartozik pl. Viszont a Hymenolepis nana nevű galandféregben a fejlődés annyira megrövidül, hogy az álca ugyanabban a gazdában, melyben a borsóka-stádium a bélben kialakul, egyben folytatólagosan galandféreggé is nő.

• Brehm: Az állatok világa / III. OSZTÁLY: GALANDFÉRGEK (CESTODARIA RUD.)
• Amikor a mélyhűtő véd meg a férgektől - zamat
• Mit lehet tenni bélféreg ellen?
• Férgek, kukacok az élő testben - HáziPatika
• Gyermekek és a paraziták | Mik a fertőzés okai.
• Baba féreg, Női Egészség Éve Bélférgesség tünetei és kezelése a gyerekeknél A gyermekek és a paraziták A parazita problémája napjainkban hatványozottan megnövekedett.
• Gliste u izmetu pasa

A galandférgeknek az ember szervezetében való jelenlétére különböző tünetekből lehet különböztetni. Ilyenek gyomor- és bélgörcsök, rosszullét, hányás, szédülés, epileptikus rohamok, vérszegénység, lesoványodás.

Ezeknek a tüneteknek a létrejöttét részben a galandférgek okozta táplálékelvonás, részben pedig a galandférgek káros anyagcseretermékeinek felszívódása magyarázza. Az esetek nagy részében azonban jelenlétükről az ember csak akkor értesül, ha már érett ízeik eltávolodnak.

A ma ismert galandféreg-fajok száma már megközelíti az ezret. Élettartamuk a fajok szerint változó.

• Cérnagiliszta-betegség - Éjszaka jelentkező végbéltáji viszketés
• Az orsóférgesség okai, tünetei és kezelése Baba féreg
• Horváth Balázs, általános orvos A cérnagiliszta gyakran alig észrevehető a fertőzöttek számára, csupán az éjszaka jelentkező végbéltáji viszketés hívhatja fel a figyelmet a bélgilisztára.
• Bélféreg: hogyan védekezzünk ellene?
• Galandféreg emberben – Mik a leggyakoribb tünetek?
• Magyarra átültette és kibővítette: Dr.
• Intraductalis papilloma apokrin atypiával

Egyes fajok néhány hónapig, rendszerint tavasztól őszig, mások viszont megtelepedésük után esetleg évekig tartózkodhatnak gazdájuk emésztőcsatornájában, önként érthető azonban, hogy csak a scolex az, mely valóban ilyen hosszú életkort ér el, mert hiszen az ízek megérésük után ellökődnek a láncolattól, helyüket állandó utánpótlás folytán fiatalabb ízek foglalják el, amelyeknek ismét csak az a sorsuk, hogy előbb-utóbb a külvilágra jussanak.

A kifejlett galandférgekéhez hasonlóan a lárvák borsókák élettartama is olykor igen tetemes, Braun adatai szerint pl. Taenia soliumnak a szemben ülő borsókája 20 évig is életben marad.

Mi okozza?

A galandférgek szerveződésére és biológiájára vonatkozó fenti általános adatok után, vessünk egy pinwormok képei a székletben pillantást e csoportnak változatos képviselőire, s főleg azokra, amelyek akár tisztán tudományos nézőpontból, különleges felépítésük vagy életviszonyaik, akár pedig gyakorlati nézőpontból, emberben és egyes háziállatainkban való élősködésük folytán bennünket közelebbről érdekelnek.

A galandférgeknek legősibb képviselői a Cestodaria néven ismert csoportnak tagjai, amelyek a métely-ősökre emlékeztető bélyegeiket a legszembetünőbben őrizték meg. Ezeknek lapos, levélszerű galandféreg nem szívesen sem ízeltséget, sem különálló feji részt scolexet nem látunk. Sajátságos bélyegeik alapján a mételyek és a tulajdonképpeni galandférgek közt átmeneti formáknak is tekinthetők.

Egyik nálunk is előforduló fajuk az Amphilina foliacea Rud. Mindenképpen a mételyekre emlékeztető bonctani sajátságokat árulnak el az egyes szerzők által az előbbi csoporthoz sorolt, mások szerint a már a tulajdonképpeni galandférgekhez tartozó Caryophyllaeidae-családnak tagjai. Ezeknek galandféreg nem szívesen gyakori faja a már mintegy esztendő óta ismert Caryorhyllaeus mutabilis Rud.

E különös alakú lény feji végén sem szívókák, sem horgok nincsenek, rajta ellenben sajátszerű redők keletkeznek, amelyek segítségével akár csak valódi szívógödrökkel, a bél nyálkahártyáján megtapad.

Főleg pontyfélék bélcsatornájában található. Teste nem ízelt, azaz az egész test egy ivarérett íznek értékével bír. Fejlődését pontosan nem ismerjük, ez azonban némelyek szerint a Diphyllobothrium latum fejlődéséhez hasonló.

Ezidőszerint csak első köztigazdáját, a Tubifex tubifex nevű gyűrűsférget ismerjük mint olyant, melyben a procercoid lárvaforma kifejlődik.

Nem szívesen piszkálom meg ezt az ősigazságot, de finomítani azért muszáj rajta: a mélyhűtött hal is lehet friss. Sőt, a mélyhűtés néha még biztonságosabb, mint közvetlenül a hálóból enni a halat. Jöjjön egy újabb riogatós post. A halaknak ugyanis - minden más állathoz hasonlóan - megvannak a maguk parazitái. A parazitáktól pedig csak forróság vagy jéghideg hatására szabadulhatunk meg.

Valószerű, hogy a végleges lárvastádium valamely másik gazdában fordul elő. Másik idesorolható ősi faj az Archigetes appendiculatus Rátz. Mindazonáltal ivarérett féregről van szó, melynek szívógödrei és működő udvarmirígyei is vannak.

Legfeltünőbb bélyege a test végéhez illesztett farokszerű nyúlvány. Egyes szerzők az Archigetes-fajokat ivaréretté vált procercoidoknak tekintik, főleg azért is, mert fejlődésük közvetlen, köztigazdára szükségük nincsen. Apró gyűrűsférgekben Tubifex, Limnodrilus-fajok szoktak élősködni.

Nem csupán természettudományi, hanem orvosi, állatorvosi nézőpontból fontos fajokat foglal magába s Diphyllobotriidae-család, melynek egyik legismertebb képviselője az embernek az ú. Az ízek laposak, szélesek, s az egész féreg az ízek közepén helyeződő barnásszínű, boglárszerű méh vagy petetartó által sajátságosan tarkázott. Figyelemreméltó bélyege a féregnek még az is, hogy az ivarnyílás az ízek lapközepén, nem pedig miként a galandférge nagy többségében, az ízek szélén található. A széles galandféreg elterjedési köre igen nagy.

Mégis úgylátszik, hogy ősi galandféreg nem szívesen egyrészt a Balti-tenger környéke, másrészt a svájci tavak vidéke. A Balti-tenger környékéről keleti és délkeleti irányban mindjobban elterjedt, úgyhogy Oroszországban, Romániában, Turkesztánban és Kelet-Ázsiában napjainkban is gyakori.

A svájci tavak környékén igen gyakori volt hajdan, nem ritka ma sem, de elterjedési köre itt már jóval szűkebbre szorult, mint a XVIII. Újabb időben Amerikában is honossá lett, minden valószínűség szerint a Balti-tenger környékéről, Finnországból, a Skandináv félszigetről származó bevándorlók helmint fertőzések. Nálunk nem fordul elő.

A széles galandféreg elterjedését sajátságos fejlődési menete és egyes vidékek lakosságának ama szokása magyarázza, hogy a halakat, illetve azoknak egyes részeit nyersen fogyasztják el.

Elterjedését azonban az a körülmény is elősegíti, hogy az emberen kívül gazdája lehet a kutya, a macska, a róka és a medve is. Fejlődése eltér a galandférgek leggyakoribb fejlődésmenetétől annyiban, hogy két köztigazdára van szükség, amíg a fertőzőképes lárvaforma kifejlődik.

Erre vonatkozó ismereteink újkeletűek.

Bélférgesség tünetei és kezelése a gyerekeknél

Ezekben az álca egy kezdetleges formává, az ú. Ha ez a lárva gazdájával együtt bizonyos halfajokba jut, akkor belőle a plerocercoidnak nevezett második lárva fejlődik ki. A második köztigazda szerepét leggyakrabban a csuka, a tarka menyhal, a csapósügér, férgek mindenféle kezelés pisztrángfélék játsszák.

Ezeknek izomzatában, hasüregében és különböző galandféreg nem szívesen a procercoid-stádium a hólyagférgektől feltünően eltérő alakú és felépítésű végleges lárvastádiummá, azaz plerocercoiddá szokott átalakulni. A plerocercoidnak feji vége hasonló az ivarérett galandféreg a helmint kezelésének költségei, teste azonban nem üreges, nem hólyagszerű, mint a cysticercus, coenurus vagy akár echinococcus esetében, hanem féregszerű, azaz ugyanolyan szövetelemekből épült, mint a kifejlett galandféreg teste.

Régebben a széles galandféreg plerocercoidjéhez sok tekintetben hasonló lárvaformákat Sparganum néven is említették az irodalomban, főleg azért, mert nem tudták azt, hogy a lárvaformáknak milyen féreg a kifejlett alakja.

Ilyen Sparganum-fajt Sparganum raillieti írt le Galandféreg nem szívesen tanár hazai és szerbiai sertésekből is. Kotlán galandféreg nem szívesen vizsgálatokkal beigazolta azt, hogy ez a Sparganum-faj nem egyéb, mint a kutyában fejlődő Diphyllobothrium raillieti plerocercoidja. A Diphyllobothrium-nemnek nálunk is előforduló további faja a D.

A széles galandféreggel fertőzött egyénekben eléggé galandféreg nem szívesen súlyos vérszegénység, a vörös vérsejtek számának tetemes megfogyatkozása mutatható ki.

E feltünő kóros hatást a széles galandféreg testében rejlő mérgező anyagcseretermékeknek kell tulajdonítani. E családnak egyik további közismert, gyakori faja a Ligula intestinalis Goeze. E faj kifejlett, ivarérett alakja halevőmadarakban, sajátságosan épült II.

Az első köztigazda szerepét ugyancsak apró rákok Crustacea, pl. Ezt a féreglárvát a halászok haldobókának nevezik, tudományos neve Ligula simplicissima. Egyik-másik halnak hasüregében 10–15 ilyen féreglárva is előfordulhat; ezektől a halnak a hasa felpuffad, olykor annyira, hogy a hasfal megreped s a férgek a hasüregből kilógnak, vagy pedig a vízbe is jutnak. A Ligulákkal fertőzött halak könnyű szerrel prédáivá válnak a különböző vízimadaraknak, főleg a sirály- és búvárféléknek, az utóbbiak azonban a halak hasüregéből kijutott s a víz felszínén úszó féreglárvákat sem vetik meg.

A madarak emésztőcsatornájába került Ligulák-ból rövid idő alatt kifejlődnek a galandférgek. Ez az átalakulása annyival is gyorsabban következik be, mert galandféreg nem szívesen Ligula-lárvák nem ízelt, szalagszerű testében már ivarszerveket is találunk, amelyek a férgeknek a végleges gazdába való jutása után tüstént megkezdik működésüket.

Olaszország egyes vidékein a szegényebb sorsú halásznép a pontyfélékben, kárászokban előforduló féreglárvákat sült állapotban szívesen elfogyasztják. Az emberben, különböző házi- és vadon élő emlősökben és madarakban igen gyakoriak a jobbára a Cyclophyllidea-rend különböző családjaiba tartozó galandférgek.

Amíg vadonélő állatokban olykor tömegesen találjuk őket a nélkül, hogy gazdájuknak a legcsekélyebb kárára volnának, addig úgy az emberben, mint a háziállatokban jelenlétük bizony nem ritkán súlyos beszámítás alá esik, illetve komolyabb következményekkel is jár, sőt fiatal állatoknak halálát is okozhatja. Sok tekintetben érdekesek az Anoplocephalidae család tagjai, melyek iránt a szakemberek újabban főleg azért is fokozott érdeklődést tanúsítanak, mert fejlődésmenetüket mindezideig nem sikerült felderíteni.