Humán papillomavírus

Papillomaviridae rendszertan

Kapcsolatba lépni Egyesülés a rákkal Noha egyes papillomavírustípusok rákot okozhatnak az általuk lakott hámszövetekben, a rák nem a fertőzés tipikus kimenetele. A papillomavírus által kiváltott rákos megbetegedések kialakulása jellemzően hosszú évek során következik be.

Navigációs menü

A papillomavírusok társultak a méhnyakráka péniszrák és a szájüregi daganatok kialakulásához. Ugyancsak megállapították, hogy neurogén papillomaviridae rendszertan szenvedő betegeknél összefüggés van a vulva rákkal és az urothelialis carcinomával, valamint pikkelyes differenciálódással. Vannak rákot okozó papillomavírus genom, amely két kis fehérjét kódol, az úgynevezett E6 és E7, amelyek utánozzák az onkogéneket okozó rákot.

Működésük az, hogy stimulálják a sejtek természetellenes növekedését és blokkolják természetes védekezésüket. Emellett számos szignálfehérjére hatnak, amelyek szabályozzák a proliferációt és az apoptózist. Laboratóriumi vizsgálat Az a tény, hogy a papillomavírus életciklusa szigorúan keratinocita differenciálást igényel, jelentős akadályt jelent a papillomavírusok laboratóriumi vizsgálata előtt, mivel kizárta a hagyományos sejtvonalak alkalmazását a vírusok szaporításához.

Mivel a fertőző BPV-1 virionok kivonhatók azokból a nagy szemölcsökből, amelyeket a vírus szarvasmarhákon indukál, évek óta munkás ló papillomavírus típusú. Amint a kutatók felfedezték, hogy ezek a vírusok rákot okoznak, közösen találtak rá oltást. Jelenleg a leghatékonyabb módja annak, ha utánozunk egy vírust, amely L1 fehérjéből áll, de hiányzik a DNS.

Alapvetően immunrendszerünk védelmet nyújt a fertőzések ellen, de ha ezek a fertőzések nem okoznak betegséget, oltásként alkalmazhatók. A PDB 6bt3 bejegyzése bemutatja, hogy az antitestek felületei hogyan támadják papillomaviridae rendszertan a vírus felületét annak letiltása érdekében. Néhány nemi úton terjedő HPV-t egér "xenograft" rendszerrel szaporítottak, amelyben a HPV-vel fertőzött emberi sejteket immunhiányos egerekbe ültették be.

Humán papillomavírus

Újabban néhány csoportnak sikerült izolálnia a fertőző HPVot az emberi nyaki elváltozásoktól. A fertőző virionok izolálása ezzel a technikával azonban nehézkes, és a fertőző vírusok hozama nagyon alacsony. Az ilyen "tutajtenyésztési" rendszerek adaptációja a papillomavírusok tanulmányozásához jelentős áttörést jelentett a vírus életciklusának in vitro vizsgálatában.

A tutajtenyésztési rendszerek azonban viszonylag nehézkesek, és a fertőző HPV-k hozama alacsony lehet. Egy élesztőalapú rendszer kifejlesztése, amely lehetővé teszi a HPV stabil episzomális replikációját, kényelmes, gyors és olcsó eszközt nyújt a HPV életciklusának számos aspektusának tanulmányozásához Angeletti Például az E2-függő transzkripció, a genom amplifikációja és a teljes hosszúságú HPV DNS-ek hatékony beágyazása könnyen újraéleszthető élesztőben Angeletti A közelmúltban átmeneti, magas hozamú módszereket dolgoztak ki riporter géneket hordozó HPV pszeudovírusok előállítására.

Bár a pszeudovírusok nem alkalmasak a vírus életciklusának bizonyos aspektusainak tanulmányozására, a kezdeti tanulmányok azt sugallják, hogy szerkezetük és kezdeti fertőző bejutásuk a sejtekbe valószínűleg sok szempontból hasonló az autentikus papillomavírusokhoz. Az emberi papillomavírus a fertőzött sejtek felszínén kötődik a heparin molekulákhoz.

Tanulmányok kimutatták, hogy az izolált L1 kapszomerek kristályában a heparinláncok papillomaviridae rendszertan által felismert hornyok vannak a vírus felületén.

  1. Az orvosi mikrobiológia tankönyve | Digitális Tankönyvtár
  2. Ehhez mindig egy magasabbrendű élő sejt közreműködése szükséges.
  3. Hpv nemi szerv viszketése

Az antitestekkel rendelkezők is azt mutatják, hogy blokkolhatják ezt a felismerést. Genetikai szerveződés és génexpresszió A Ez drámai különbséget jelent a papillomavírusok és a polyomavírusok közöttmivel az utóbbi vírustípus mindkét DNS-szál kétirányú transzkripciójával fejezi ki korai és késői papillomaviridae rendszertan. Ez a különbség volt a fő tényező annak a konszenzusnak a megállapításában, hogy a papillomavírusok papillomaviridae rendszertan a polyomavírusok valószínűleg soha nem voltak közös nyelőcső pikkelyes papilloma és hpv, annak ellenére, hogy virionjaik szerkezetében belső gyógymódok a vastagbél méregtelenítésére hasonlóság mutatkozott.

Ezzel szemben az E6 ORF intronja, amely sértés nélkül érintetlen marad, szükséges az E6 onkoprotein transzlálásához.

Állati papillómavírusok[ szerkesztés ] Virális eredetű papillóma kutya ínyén A tünetmentes fertőzést okozó papillómavírusok rendkívül elterjedtek az emlősök körében. Egy vizsgálat során 19 fajhoz tartozó egészséges papillomaviridae rendszertan állatról főemlősökről és patásokról vettek mintát, amikben 53, addig döntő többségben ismeretlen vírustípust fedeztek fel. Ezek a vírusok többnyire fajspecifikusak, a vizsgálatban az egyik gondozón is felfedezték a csimpánz-papillómavírust, de az csak felszíni szennyeződésnek bizonyult, néhány hónappal később már nem lehetett kimutatni. Az észak-amerikai vattafarkú nyulakat Sylvilagus fertőző vattafarkú nyúl-papillómavírus angolul Cottontail rabbit papillomavirus, CRPV; új nómenklatúrában kappapapillómavírus 2 a gazdaállaton egészen nagy felszíni kinövéseket okoz, esetenként a fejen is; talán ez lehetett a szarvasnyúl-legendák, az amerikai jackalope és a német wolpertinger hátterében. A BPV-1 ellen vakcinát is kidolgoztak.

Papillomaviridae rendszertan a vírus korai transzkripciós alanyai a vírus E2 szabályozásának és a magas E2 szintnek elnyomják a transzkripciót. Így a vírusgenom integrációja a gazdaszervezet DNS-genomjába növeli az E6 és E7 expressziót, hogy elősegítse a sejtek proliferációját és a rosszindulatú daganat esélyét.

A vírus korai régiójában a fő vírus késői promóter csak differenciált sejtekben válik aktívvá, és aktivitását a vírus DNS replikációja erősen fokozhatja. A késői transzkriptum szintén policisztikus RNS, amely két intront és három exont tartalmaz. Alternatív RNS Ennek a késői transzkriptumnak a szétválasztása elengedhetetlen az L1 és L2 expresszióhoz, és RNS cisz-elemekkel és gazda splicing faktorokkal szabályozható. A papillomavírus génfunkcióinak technikai megbeszélése A papillomavírus genomjában található géneket általában azonosítják más, korábban azonosított génekkel való hasonlóság után.

Néhány hamis nyílt olvasási keretet azonban tévesen géneknek tévedhettek csak a genomban elfoglalt helyük után, és nem biztos, hogy valódi gének. Ez különösen vonatkozik bizonyos E3, E4, E5 és E8 nyitott olvasókeretekre.

E1 Olyan fehérjét kódol, amely kötődik a vírus replikációs origójához papillomaviridae rendszertan vírus genomjának hosszú kontroll régiójában.

Nem besorolt A szarvasmarhák herpesvirusai A BHV-1 bovide herpesvirus 1 szerotípusba két különböző betegség vírusa,a szarvasmarha fertőző rhinotracheitisének vírusa IBR és a szarvasmarha fertőző hüvely- és tasakgyulladását IPV okozó vírus tartozik. Szerológiai próbákkal és fehérjeanalízissel a két kórformát okozó vírusokat nem lehet megkülönböztetni. A klinikai tünetek jellegéből nagy valószínűséggel következtetni lehet arra, hogy a kórképért az IBR vagy az IPV vírus a felelős.

E2 Az E2 fehérje fő transzkripciós szabályozóként szolgál a vírus promoterek számára, amelyek elsősorban a hosszú kontroll régióban helyezkednek el. A fehérje transzaktivációs doménje viszonylag strukturálatlan csukló régióval kapcsolódik egy jól jellemzett DNS-kötő doménhez.

papillomaviridae rendszertan

Az E2 megkönnyíti az E1 kötődését a vírus replikációs origójához. Az E2 emellett a Bromodomain -4 Brd4 néven ismert sejtfehérjét is felhasználja a vírusgenom sejtkromoszómákhoz való kötésére.

Tartalomjegyzék

Ez a sejt magmátrixhoz való kötése biztosítja a vírusgenomok hűséges eloszlását az egyes leánysejtek számára a sejtosztódás után. Úgy gondolják, hogy az E2 negatív expresszió-szabályozóként szolgál az E6 és E7 onkogének expressziójában papillomaviridae rendszertan látensen HPV-vel fertőzött bazális rétegű keratinocytákban.

Nagyon kicsi 20 nm átmérőjűburokkal nem rendelkező, ikozahedrális, egyszálú lineáris DNS-sel bíró vírusok. Burokkal nem rendelkeznek. Kicsi 40 nmdupla szálú cirkuláris DNS-t tartalmazó, ikozahedrális szimmetriát mutató, burokkal nem rendelkező vírusok Adenovírusok. Burokkal nem rendelkező, ikozahedrális vírusok.

Az E2 expressziót inaktiváló genetikai változások, például a vírus DNS integrálása a gazdasejt kromoszómájába, fokozzák az E6 és E7 onkogének expresszióját, ami sejttranszformációt és esetleg további genetikai destabilizációt eredményez. E3 Ez a kis feltételezett gén csak néhány papillomavírustípusban létezik.

A génről köztudottan nem fejeződik ki fehérje, és úgy tűnik, hogy semmilyen funkciót nem tölt be. E4 Bár papillomaviridae rendszertan E4 fehérjék alacsony szinten expresszálódnak a vírusfertőzés korai szakaszában, az E4 papillomaviridae rendszertan drámai papillomaviridae rendszertan megnő a fertőzés késői szakaszában.

Más szavakkal, az "E" megnevezése félrevezetés lehet. Úgy gondolják, hogy számos papillomavírus típusú E4 fehérje megkönnyíti a virion környezetbe történő felszabadulását azáltal, hogy megszakítja a keratinocita citoszkeleton köztes szálait. Az E4 expressziójára képtelen vírusmutánsok nem támogatják a vírus DNS magas szintű replikációját, de egyelőre nem világos, hogy az E4 hogyan segíti elő a DNS replikációt.

Human Papillomavirus (HPV) Statistics - Did You Know?

E4 is kimutatták, hogy részt vegyenek megfékezik a sejteket a G2 fázisban a sejtciklus. E5 Az E5 kicsi, nagyon hidrofób fehérjék, amelyek destabilizálják sok membránfehérje működését a fertőzött sejtben. Papillomaviridae rendszertan E5 fehérje bizonyos állati papillomavírus típusok elsősorban szarvasmarha papillomavírus típusú 1 funkcionál onkogén elsődlegesen aktiválásával a sejt növekedést elősegítő jelző a vérlemezke-eredetű növekedési faktor receptorok.

A rákhoz kapcsolódó humán papillomavírusok E5 fehérjéi azonban úgy tűnik, hogy aktiválják az epidermális növekedési faktor által elindított szignálkaszkádot a ligandum megkötésekor. Két cinkujj- motívuma is van. Az E6 különösen érdekes, mert úgy tűnik, hogy több szerepe van a sejtben, és kölcsönhatásba lép sok más fehérjével. Fő szerepe azonban a p53a fő daganatelnyomó fehérje lebontásának közvetítésecsökkentve a sejt képességét a DNS károsodására.

Kimutatták, hogy az E6 más sejtfehérjéket is megcéloz, ezáltal számos metabolikus utat megváltoztatva. Az egyik ilyen cél az NFXamely normálisan elnyomja a telomeráz termelésétegy olyan fehérjét, amely lehetővé teszi a papillomaviridae rendszertan számára, hogy papillomaviridae rendszertan számú osztódást biztosítsanak.

Amikor az NFXet lebontja az E6, a telomeráz szintek növekednek, inaktiválva egy fő mechanizmust, amely kordában tartja a sejtek növekedését. Az E6 kötődhet a PDZ-doménekhez isrövid szekvenciákhoz, amelyek gyakran megtalálhatók a jelátviteli fehérjékben. Az ezeken a helyeken történő megkötés a DLG fehérje átalakulását és szuppresszor funkciójának papillomaviridae rendszertan okozza.

Ami még jelentősebb, úgy gondolják, hogy részt vesznek a DLG szuppressziós aktivitásában. Összességében az E6 fehérje arra szolgál, hogy gátolja a normál fehérje aktivitást oly módon, hogy lehetővé tegye a sejtek növekedését és szaporodását a rákra jellemző megnövekedett sebességgel.

Mivel az E6 expressziója szigorúan szükséges a rosszindulatú fenotípus fenntartásához HPV-indukált rákos megbetegedésekben, ez a terápiás HPV-vakcinák vonzó célja a kialakult méhnyakrák-daganatok felszámolására.

E7 A papillomavírusok többségében az E7 fehérje elsődleges funkciója a tumor szuppresszor fehérjék pRb családjának tagjai inaktiválása. Az E6-mal együtt az E7 a sejthalál apoptózis megelőzésére és a sejtciklus előrehaladásának elősegítésére szolgálezzel elősegítve a sejtet a vírus DNS replikációjához.

MeRSZ online okoskönyvtár

Az E7 a sejtes telomeráz aktiválásával részt vesz a fertőzött sejtek halhatatlanságában is. Az E6-hoz hasonlóan az E7 is komoly kutatási érdeklődés tárgyát képezi, és úgy gondolják, hogy sokféle más hatást gyakorol a fertőzött sejtekre.

Az E6-hoz hasonlóan az E7 folyamatos papillomaviridae rendszertan szükséges a rákos sejtvonalak, például a HeLa túléléséhezamelyek HPV-indukált tumorokból származnak.

papillomaviridae rendszertan

E8 Csak néhány papillomavírustípus kódol egy rövid fehérjét az E8 génből. A BPV-4 papillomavírus Xi nemzetség esetében az E8 nyitott olvasási keret helyettesítheti az E6 nyitott olvasási keretet, amely ebben a papillomavírus nemzetségben hiányzik. L1 Az L1 spontán módon összeáll pentamer kapszomerekké. A tisztított kapszomerek kapszidokat képezhetnek, amelyeket a szomszédos L1 molekulák közötti diszulfidkötések stabilizálnak. Az in vitro összeállított L1 kapszidok több HPV-típus elleni profilaktikus vakcinák alapját képezik.

papillomaviridae rendszertan

A többi papillomavírus génhez képest az L1 legtöbb részének aminosavszekvenciája jól konzervált a típusok között. Az L1 felületi hurkai azonban jelentősen eltérhetnek, még egy adott papillomavírusfaj különböző tagjai esetében is. Ez valószínűleg a korábbi papillomavírus-fertőzések által kiváltott semlegesítő antitest-válaszok elkerülésének mechanizmusát tükrözi.

Több száz tankönyv és szakkönyv egy helyen

L2 Az L2 oxidált állapotban létezik a papillomavírus virionjában, a két konzervált ciszteinmaradék intramolekuláris diszulfidkötést képez. Amellett, hogy együttműködik az L1-gyel a vírus DNS-jének virionba csomagolásához, kimutatták, hogy az L2 számos sejtfehérjével kölcsönhatásba lép a fertőző belépési folyamat során. A virion kezdeti kötődése után a sejthez az L2-t hasítani kell a celluláris proteáz furinnal.

A virion internalizálódik, valószínűleg klatrin által közvetített eljárással, endoszómává, ahol a savas körülményekről azt gondolják, hogy az L2 membrán-destabilizáló részeinek kitettségéhez vezetnek.

A béta- aktin és a szintaxin sejtfehérjék szintén részt vehetnek az L2 által közvetített belépési eseményekben. Az endoszóma menekülése után az Papillomaviridae rendszertan és a vírusgenom bejut a sejtmagba, ahol egy transzkripciós faktorokban gazdag ND testként ismert szubmag- doménbe kerülnek.

Az L2 kis részei jól konzerváltak a különböző papillomavírustípusok között, és az ezeket a konzervált doméneket célzó kísérleti vakcinák védelmet nyújthatnak a HPV-típusok széles körével szemben.