Ami a gyermekkori rákos omok, III. Ta n u l m á n y o k.,yaz én életem ösvényei az erdőn keresztül vezettek. (Barthos Gyula)

Rámutat a flóra és a vele együtt élő rovar- és rágcsálófauna változatosságára, egyben arra a körülményre, hogy azokhoz illő élethelyet biztosít a különböző igényű és életmódú madárfajok számára is.

A tájegység talaja: a Principális-csatorna mentén egészében megülepedett, gyeppázsitos homok, néhány hullámon televényszegény, száraz részlettel. A nagyobb kiterje­ désű dombvidéken azután váltakozva könnyű és közepes vályog, helyenként nehezebb, félkötött agyag terül el. Kavicsos felület csak a Mura és alább a Dráva zátonyain és holtmedreiben található. A tőzeges lápvidék keleti irányban távolabbra esik, azon túl pedig a közép-somogyi lösz számos gyurgyalag- és partifecsketeleppel terül el.

Tekintettel a domborzati viszonyok több-kevesebb egyenletességére, a madarak függőleges hypsometrikus vonatkozásában változó fészkelése külön számbavételt nem kíván. Az abszolút szintkülönbség a szélső határok között sem több m-nél. A tájegység területén megforduló és átvonuló madarak számára a tájékozódás nem okozhat nehézséget.

Az előadások a következő témára: "A rákos daganatok kialakulása, jellemzői"— Előadás másolata:

Tiszta időben akár a templomtornyok magasságából is ami a gyermekkori rákos omok hetik az egész vidéket. Megpillanthatják magát a Balatont, ellenkező irányban pedig szemrekaphatják a varasdi, m magas Ivancsica-hegységet.

A tájegység madárpopulációja szempontjából a vízellátási viszonyok általában ked­ vezők. Tudvalevő, hogy a túlnyomó mértékben növényi szervekkel táplálkozó madár­ fajok nagyobb része is fiókáit rovartáplálékkal neveli fel.

Hogyan fejleszd az Önbizalmad? - Az Önbizalom 6 pillére

Ivó- és fürdővízre velük egye­ temben rászorulnak a táplálékváltó rovarevők is, amelyek a költés végeztével szívesen fogyasztják a növények magtermését. A madárvilág mindenütt talál lassú lefolyású csatornákat és vízereket, az erdei, a kerti és a mezei területeken egyaránt.

Ezenfelül időszaki vízre talál a megrekedt teknőkben, a csapadékgyűjtő földmedencékben, tócsákban, keréknyomokban, végül a jószágitatóknál. Vízre leginkább a galambfélék szorulnak rá, a madarak társadalmában az egyedüliek, amelyek szomjukat csakis úgy tudják oltani, ha csőrüket a vízbe mélyeszthetik.

Semmelweis Kft. - Hírek

A többi szárazföldi madárfaj beéri azzal a parányi vízzel, amelyre az élő növény felü­ letének egyik-másik, víztárolásra alkalmas részén is rátalálhat.

Nagyobb kiterjedésű, természetes állóvíz - a keleti határvonalon - a Baláta-ősmocsár. Ami a gyermekkori rákos omok állóvizet - kb.

A mezőgazdasági növénytermesztés kiterjed mindennemű vetett, kapált és palántáit kultúrnövényre. Teret nyertek az olajmagvú és másodvetésű növények is. Különös felemlítést igényel a bíborhere Trifolium incamatnm. Ennek a takar­ mánynövénynek a magját hazánkba elsőnek egy nagykanizsai kereskedő hozta be Fran­ ciaországból, és az ő révén terjedt el előbb a város, majd hpv vírus mannen genezen megye és azon túl távolab­ bi vidékek szántóföldjein.

A bíborhere korai kaszálása a madárfaunából legelőbb a foglyot és a fácánt érinti érzékenyen.

Hasonló hátránnyal jár a földön fészkelő terricol mezei madarakra fürj, haris, pacsirta, sármány, elvétve réti fülesbagoly is. Ez okozza a Dunántúl északabbra elterülő vidékeivel szemben Nagykanizsa vidékén főképpen a rovartáplálkozásban kiadósan részt vevő fogoly, fácán és fürj jóval mérsé­ keltebb madársűrűségét.

A fejlett szarvasmarha-tenyésztés hozza magával a takarmánynövények számottevő termesztését, az évelő növények tarlói viszont kedvező helyzetet teremtenek a mezei pocok átteleléséhez. Növényvilág A fás növényzettel borított területek viszonyaival bővebben szükséges foglalkoz­ nom, mivel a szárazföldi életmódú madárfajok környezetét leginkább ez adja.

Iga­ ami a gyermekkori rákos omok az a tény, hogy a rovarokkal, valamint a rágcsálókkal táplálkozó madaraink leg­ nagyobb része az életközösség legszorosabb kapcsolatában áll az erdővel, illetve a fás növények szövetkezeteivel.

Tevékenységük azután nemcsak erdészeti, hanem több vonatkozásban mezőgazdasági szempontból is kiemelkedő.

A fészkelést és a fianeve­ lést biztosító fás növényzet bocsátja szárnyra a legtöbb madárfajt, amelyeknek mind kiránduló, mind tápláló területei közé a mezőföldek is tartoznak. Nemzetgazdasági szempontból ezt az arányt szokás olyan értelemben kielégítőnek venni, hogy egy kultúrország faanyaggal történő önellátását kiegyensúlyozott és tartamos mértékben biztosítja. Azonkívül ideális állapotot teremt éghajlati, valamint a kistérségi ami a gyermekkori rákos omok szempontjából, hozzászámítva a helyi jólétre szolgáló anyagi és egyéb előnyök vonatkozásait is.

Hasonlóan kedvező madártani szempontból is. Az imént körülhatárolt vidéken azonban az erdőknek minősített, egységes fásnövény-szövetkezeteken felül kb. Az erdei biotóp jelentékeny kibővülése hozza azután magával, hogy a lignoza-növényzettel együtt élő madárfajok vidékünkön változatos számban tartózkodhatnak.

Az egyes erdőtestek térfoglalása nagyon különböző. A kisebb ha kiterjedésűektől kezdve a közép nagyságú ha erdőtestek sorozatán át az össze­ függő nagyobb erdőségig hektár különböző szerkezetű erdők díszítik ami a gyermekkori rákos omok nagyjában mezőségi jellegű flóravidéket.

Madártani szempontból említést érdemelnek az un. Többfelé megtalálhatók, nagyobb számban Nagybakónak, Újudvar, Gelse, Zalaszentbalázs községek határában. Az egészen parányitól 0,2 haaz átlag 1,0 ha kiterjedésűtől a maximum 2,0 ha felső határig, változó kiterjedésű erdőrészletek.

A legtöbb helyen ugyan összefüggően, ha kiterjedésű erdőkké tömörülnek össze, de emellett is a leg­ változatosabb erdőképet tükrözik. A parcellák legtöbbjének faállomány-szerkezete ugyanis - a különböző kezelési módszerek arányában - lényegesen elüt egymástól.

Fanem, kor, sűrűség, szál- és sarjerdő alak, elegyesség, ápolási állapot, a felújulás, fahasználat ki­ vitelezése többé-kevésbé változó. Egészében a lépcsőzetes szintek útján ligetes jellegűekké válnak, s mint ilyenek, ha nem is erdőgazdasági, de a madársűrűség szempontjából kedvező megjelenésűek. A vidék erdőségeit fekvés szempontjából általában erős területi tagoltság jellemzi.

Ez a körülmény azután újabb különleges helyzetet teremt. Például veszek egy közelebbről ismert erdőbirtokot, amely tulajdonjogánál fogva azelőtt egységes kezelés alatt állt Inkeyuradalom. Kiterjedése ha, elkülönítve 4 üzemosztályra.

Szolgáltatás kereső

Ennek az egész erdőbirtok­ nak a határvonala kitesz 63 km-t, ebből 25 km szomszédos, idegen erdővel érintkezik, 38 km hosszú vonalon pedig nyílt mezei térségen halad. A határvonalak 63 km hosszúsága azt jelenti, hogy hasonló, ha területű négyszög alak határvonalának 3-szorosával, ugyanakkora a kör alakúnak pedig közel 4-szeresével ér fel.

Az erdőben megtelepedő ma­ dárfajok elhelyezkedése szempontjából ez nagy különbség. Az erdőszegélyt kedvelő erdőszéli madárfajok számára mezei poszáta, szürke légykapó, erdeipipis, sármány, tengelic, tövisszúró gébics, gerle, fekete rigó, nemkülönben fogoly, fácán hpv vakcinakampány kikép­ zést jelent.

Nagyobb mértékű bokrosodás és gazosodás, több napfény, bővebb magtermés, a kijáró revír közelsége, a magasból való figyelés lehetősége a madarak számára mint előnyös tényezők vehetők tekintetbe. Tisztások az erdőben, nyúlványok enklávévala­ mint távvezetékek mentén, folyók, csatornák, tavak szintén erdőszegélyeket alkotnak. Amennyiben ki terjeszkedünk az erdőbirtokot behálózó nyiladék- és úthálózati rend­ szerre is, ha-nál kb. Ez kb.

Az önvizsgálat és a mammográfia elegendő

A nagyobb testté tömörülő erdővel szemben ezen fekvési és területi tagoltságnak azon­ ban más élettani jelentősége is van. A 3- és 4-szeresen hosszabb nyitott határvonal ugyan­ is alkalmasabb a kívülről támadó rovarok, elsősorban a cserebogarak, valamint a mezei rágcsálók behatolására is.

Tehát amennyivel kedvezőbb a madaraknak, annyival jobb a rovaroknak, rágcsálóknak is. A tájegységtől nyugati irányban a Zalai-halomvidék Zalahát kiterjedt erdőségei következnek, fel Vas megyéig. A fás növényen fészket építő madár szempontjából döntőbb fontosságú magá­ nak a kiválasztott fának és bokornak az alakja magassága, törzssimasága, ágszerkezete, valamint lombosságamint a faneme, de reá nézve ez utóbbi sem egészen közömbös, sőt ligetekké, facsoportokká társulásaik esetében jelentőséggel bír.

Miután a tájegység erdeinek uralkodó fafajaiban az utóbbi 50 év folyamán több eltolódás következett be, célszerűnek tartom, ha a beállott változásokra rámutatok. Az adatok egyúttal rávilágí­ tanak a monophag és polyphag rovarvilágra is. Teret nyert azonban az elegyetlen állományokat alkotó, gyors növésű ákác. A tűlevelű erdőrészletek uralkodó fafaja az erdeifenyő. Aránytalanul kisebb elterjedésű a fekete- és a lucfenyő, szórványos előfordulású a vörös- sima- szurkos- és Banks-fenyő.

Egyes példányokban exota conifera-k is találhatók. A vegyes lombfák csoportjába sorozhatok a kőris, nyír, gesztenye, madárcseresnye, szil, juhar, hárs, nyár, fűz, helyenként egyéb fafaj dió, eper, boglárfa, bálványfa, vad­ körte, vörös tölgy stb.

Bizonyos madárfajok szempontjából az egyes fafajok termése az irányadó; tölgy- cser- és bükkmakk, madárcseresnye, fenyőtoboz stb. Emellett a madarakra közvetlenül ható tényezők: az erdő faállományának elegyessége, koreloszlása, sűrű­ sége, illetve záródása, ezen elemekből kifolyólag pedig az erdő megjelenési alakja és belső szerkezete.

A mellben található csomó mindenképpen daganat

A tervszerű üzemszabályozásból következnek azután a folyama­ tos erdőgazdasági műveletek, aminők a tisztítás, gyérítés, fahasználat, felújítási fel­ adatok, végül szállítás és tárolás, nemkülönben az elő- köztes- és mellékhasználatok, vadgazdaság stb. Mellékes hatóerejű tényezőknek nevezhetjük továbbá az erdők beren­ dezési tárgyait, látogatottságát, úthálózatát, nem utolsósorban pedig a nép művelt­ ségi fokát, megrögzött szokásait és életszínvonalát, valamint az erdővédelem mes­ terséges módszereit.

Mindezek a tényezők, amelyek az erdő életében változó állapotokat teremtenek, természetszerűleg kihatnak a madárvilágra is. A főállománytípusok szerkezetének összetevői, aminők: a kimagasló, uralkodó, elmaradó, továbbá a túlszárnyalt, mellészorult, elnyomott, sérült és betegeskedő, valamint száradásnak indult fák, végül a fényigényes és árnyéktűrő törzstársulások út­ ján kialakuló vertikális koronaszintek legkevésbé sem közömbösek a rovar- és madár­ faunára. A faállományt alkotó fafajok egyikét-másikát ugyan erdőgazdaságilag nemkívánatos gyom- fáknak minősíthetjük, a megtelepedő madarak igényeinek azonban megfelelhetnek.

Egyes fafajok, éppen a szórványosan és elegyesen előfordulók sorá­ ból, legfeljebb annyiban vonhatók kritika alá, mivel laza lombozatuk pl. Ejjelező vagy nappalra is elre­ jtőző madarak előszeretettel keresik fel a lombjukat későn lehullató fákat - szem­ ben a korábban lombjavesztettekkel. A tűlevelű fák - a vörösfenyő kivételével - a tél folyamán is kedvelt pihenő szállásai a madaraknak.

Kanizsa vidék elegyes erdőségei e tekintetben kielégítők. A sűrű ágszerkezetű és kitöl­ tötten összeboruló lombozatú fákhoz viszont, kevesebb figyelemmel magasságukra, a legtöbb erdei madár előszeretettel vonzódik.

A madarak a terebélyes fákat előnyben szokták részesíteni a gúla piramis alakúakkal, az éjjeli megszálláskor és nappali elrejtőzéskor pl. A zártan fészkelő madárfajok számára különleges értéket jelentenek a túlkoros, elvénhedt s egyben odvas fák. Nagykanizsa vidékén ezer holdakra felmenő területen álltak év körüli tölgy- cser- bükk- és szórványosan egyéb fák, amelyek csak a közel­ múltban kerültek tuskóirtás útján kitermelésre.

Rezervátum hiányában ezekből legfeljebb mutatóban találunk helyenként egy-egy óriási példányt. Feltételezhető volna, hogy az ilyen túltartott, romlásnak indult fák, mi több, elegyedenül, többnyire csak 0,5 sűrűséggel összetársuló erdőrészletek rovarkárosítással fenyegető fészkeket, gócokat jelenthetnének.

Megfigyeléseim szerint azonban mind maguk a fák, mind a szomszédos, különböző korú, többnyire hasonló fanemű erdőrészletek a rovarfertőzéstől mentesek maradtak. Csupán az következett be, hogy a pudvás tölgyfák­ ban élő szarvasbogár Lucanus cervusnemkülönben a hőscincér Cerambix heros 1 a fák eltávolítása után szemmel láthatóan, szinte az utolsó példányig megfogyatkoztak. Elsőben a madarak voltak azok a közreműködők, amelyek - még az öreg erdők fennállása idején - gondoskodtak az állományok épségéről.

A túlkoros fák törzs- és ág­ villás hasadékai, korhadt faágak repedései és a félig levált fakéreg közei szolgáltattak alkal­ mas fészkelőhelyet a leghasznosabb madarak fakusz, cinegék, légykapók, baglyok stb. Ezekről a vastag törzsű fákról a kiácsolt faodúk sem hiányoztak, hogy otthont nyújtsanak a kisebb-nagyobb termetű, hasznosan tevékenykedő madárfajok harkályfé­ lék, seregély, nyaktekercs, búbosbanka, szalakóta, csóka stb.

Odúk képződése ezentúl azonban nem csupán az évszázados fákon várható, hanem a mai erdőgazdálkodás kereteibe beilleszkedő gyors növésű, főképpen lágyfák nyárfé­ lék törzsein is. A fa korához képest legkorábban találunk hasadékot, üreget, odút a a helmint készítmények nem mérgezőek ami a gyermekkori rákos omok.

Ebből a célból áradványos és megrekedt vizű helyeken, továbbá vízerek mentén a füzek fenntartása ajánlatos. Számba jöhet a gyenge talajon helyet foglaló bálványfa is.